CVČ sa zatvorilo pre vysoké náklady a malý záujem o jeho služby.

Centrum patrilo pod rezort školstva a fungovalo ako miesto, kam rodičia privážali svoje deti. To si vyžadovalo pedagogický personál, celý tím zamestnancov a prinášalo vysoké mzdové náklady. Záujem o krúžky bol čoraz menší, a preto boli náklady na jeho prevádzku neprimerane vysoké.

Vedenie mesta sa preto rozhodlo centrum jednoducho zatvoriť bez pokusu o jeho transformáciu. A to sa udialo v meste, kde je v prípade nepriaznivého počasia takmer nemožné zorganizovať zmysluplnú aktivitu pre naše deti.

Preto chcem tieto priestory čo najskôr sprístupniť naším obyvateľom ako otvorený vnútorný priestor. Ako možnosť. Ako miesto, kam budú menšie deti prichádzať so svojimi rodičmi či starými rodičmi a väčšie deti aj samé za svojimi kamarátmi. Rovnako prirodzene, ako dnes chodia na vonkajšie detské ihriská.

Bude to aj priestor, kde budú mať rodičia možnosť organizovať väčšie oslavy pre svoje deti.

A čo nám to prinesie?

– socializáciu detí a získavanie nových priateľstiev,

– môže to predĺžiť čas, ktorý deti strávia bez mobilu,

– jedna mamička bez problémov dohliadne aj na deti dvoch či troch kamarátok,

– aj babkám (starším ľuďom) uľahčí dohľad nad vnúčatami,

– spájanie menších skupín do väčších celkov a podporu komunity,

– podporu kreativity rodičov a možno aj zárodok dobrovoľníctva.

V Štúrovčanoch je obrovský potenciál kreativity, preto vás prosím, pripíšte sem ďalšie prínosy a možnosti využitia takéhoto zariadenia. Som presvedčený, že až keď sa vydáme na túto cestu, začnú sa nám otvárať nové horizonty.

Že je to drahé? Možno ani nie drahšie, ako nás stojí táto budova v zatvorenom stave dnes. Je známe, že neobývaná budova za jeden rok schátra viac ako obývaná za desať rokov. Investičný dlh na nej preto rastie ohromnou rýchlosťou. Ak to nezastavíme, naše deti budú raz platiť už iba jej demoláciu a odstránenie. Budú to platiť tí, ktorým táto budova nepriniesla žiadny úžitok – naše deti.

Nehovoriac o tom, že aj teraz za ňu platíme 38,5 tisíca eur ročne za kúrenie, kosíme dvor a hradíme ďalšie náklady na jej údržbu. Plánuje sa aj výmena okien. Ak sa zrealizuje v roku 2027, bude stáť približne 85-tisíc eur. Ak neskôr, bude ešte drahšia.

Preto, ak vám bude niekto hovoriť, že sa to nedá, neverte mu. Môj učiteľ, pán Holováč, nám hovorieval:

„Nikdy nehovor, že sa to nedá. Povedz, že to nevieš.“

HU

Szabadidőközpont

A Szabadidőközpontot a magas fenntartási költségek és a csökkenő érdeklődés miatt bezárták.

Az intézmény az oktatási rendszerhez tartozott, működéséhez pedagógusokra és más alkalmazottakra volt szükség, ami jelentős bérköltségekkel járt. Közben egyre kevesebben jártak a szakkörökre, ezért a működtetés költségei már nem álltak arányban a kihasználtsággal.

A város vezetése végül úgy döntött, hogy egyszerűen bezárja az intézményt, anélkül hogy megpróbálná új funkcióval megtölteni. Mindez egy olyan városban történt, ahol rossz idő esetén szinte lehetetlen értelmes, közösségi programot találni a gyerekek számára.

Én ezért szeretném minél hamarabb újra megnyitni ezt az épületet a lakosság előtt, egyszerű közösségi belső térként. Olyan helyként, ahová a kisebb gyerekek a szüleikkel vagy nagyszüleikkel érkezhetnek, a nagyobbak pedig önállóan, a barátaikkal találkozni. Ugyanolyan természetes módon, ahogyan ma a szabadtéri játszótereket használják.

Ez a központ olyan bérelhető helyiségeket biztosíthatna – akár díjmentesen is -, amelyek otthont adhatnak különböző programoknak, például születésnapoknak, különleges eseményeknek vagy egyéb rendezvényeknek.

Mit nyerhetünk ezzel?

– a gyerekek könnyebben barátkoznak és új kapcsolatokat építenek,

– több időt tölthetnek mobiltelefon nélkül,

– egy anyuka akár több család gyermekeire is könnyedén felügyelhet,

– a nagyszülőknek is segítséget jelenthet az unokák felügyeletében,

– erősödhetnek a kisebb közösségek, és fejlődhet a városi összetartás,

– ösztönözheti a szülők kreativitását, sőt akár az önkéntesség kialakulását is.

Párkány lakóiban óriási kreatív potenciál rejlik. Ezért arra kérem Önöket, írják meg saját ötleteiket is arról, milyen további lehetőségeket kínálhatna egy ilyen közösségi tér. Meggyőződésem, hogy amikor elindulunk ezen az úton, új lehetőségek is megnyílnak előttünk.

Sokan azt mondják, hogy mindez túl drága lenne. Lehet, hogy mégsem kerülne többe, mint amennyibe most kerül az üresen álló épület fenntartása. Köztudott, hogy egy használaton kívüli épület egyetlen év alatt többet romlik, mint egy rendszeresen használt tíz év alatt. Ez azt jelenti, hogy a felújítási elmaradás egyre nő. Ha nem lépünk időben, gyermekeinknek végül már csak a bontás és az elszállítás költségeit kell majd kifizetniük – egy olyan épületért, amely számukra semmilyen hasznot nem hozott.

Ráadásul már most is évente 38,5 ezer eurót költünk a fűtésre, a telek karbantartására és egyéb fenntartási munkákra. Az ablakok cseréje is tervben van. Ha erre 2027-ben kerül sor, a költsége körülbelül 85 ezer euró lesz. Ha később, akkor még ennél is több.

Ezért, ha valaki azt mondja Önöknek, hogy ezt nem lehet megvalósítani, ne higgyenek neki. Egykori tanárom, Holováč úr mindig ezt mondta: „Sose mondd, hogy lehetetlen. Inkább azt mondd, hogy nem tudod, hogyan kell megcsinálni.”