Pešia zóna

Pešia zóna by sa mala stať centrom komunitného diania. Miestom, kam si ľudia budú dohadovať stretnutia s priateľmi. Vždy boli námestia centrom stretávania sa ľudí. Treba sa však vyhnúť megalomanským projektom, ktoré vám budú ponúkať a ktoré budú bez efektu míňať peniaze. Možno sa časom dopracujeme aj k organizovaniu koncertov a iných vystúpení.

Pre začiatok netreba ľuďom vytvárať zábavu, ale vytvoriť podmienky, aby sa mohli zabaviť sami. Aj tá najdlhšia cesta sa začína prvým krokom. A tým prvým krokom musí byť to, aby si ľudia boli vedomí, že vedenie mesta podporí každú iniciatívu smerujúcu k návratu života na námestie.

Nemám tu na mysli hneď finančnú podporu. Najprv bude stačiť, ak sa niektorí agilní ľudia pokúsia niečo na námestí zorganizovať. Toto podporiť poskytnutím priestoru a pódia aj s elektrinou. V prvom roku bezodplatne a možno sa z niektorých akcií vytvorí tradícia.

Viem si predstaviť, že prevádzkovatelia gastrozariadení na pešej zóne si zaplatia didžeja, ktorý na tom pódiu vystúpi. Že združenia a zväzy pôsobiace v meste (športovci, záhradkári, rybári, vinári, seniori a pod.) si tam budú organizovať stretnutia s hudbou. Že sa na námestí budú prezentovať umelecké školy.

Možno by stálo za pokus zorganizovať tam aj husacie hody na Martina, gastrofesty počas adventu a fašiangov, vítanie jari, leta a podobne.

Do konca existovala tradícia hodov na meniny patróna kostola. V Štúrove je to sv. Imrich. Ten má výročie úmrtia 2. septembra a meniny 5. novembra. Aj jarmok Šimona a Júdu sa pôvodne konal v novembri. Na október sa presunul až po postavení celulózky.

Možno by sa nám po dohode s cirkevným zborom podarilo túto tradíciu oživiť.

Nevieme si ani predstaviť, koľko kreativity a nápadov príde od ľudí, keď si budú vedomí, že vedenie mesta čaká na ich námety a že ich všemožne podporí pri ich snahe o realizáciu. Nebudú na to potrebné veľké peniaze a časom to môže aj nepriamo zarábať. Veď sme centrom regiónu, cez Dunaj je Ostrihom a ani Budapešť nie je na konci sveta.

Len treba urobiť ten prvý krok.

HU

Sétálóutca

A sétálóutcának a közösségi élet központjává kell válnia. Egy olyan hellyé, ahová találkozóikat beszélik meg az emberek a barátaikkal. A városok főterei mindig is a találkozások színterei voltak. Ugyanakkor el kell kerülni a túlméretezett, megalomán beruházásokat, amelyeket majd sokan ajánlanak, de valójában csak viszik a pénzt, valódi eredmény nélkül. Idővel akár koncertek és más kulturális rendezvények szervezéséig is eljuthatunk.

Kezdetnek azonban nem az a feladat, hogy kész szórakozást biztosítsunk az embereknek, hanem hogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy maguk hozzanak életet a térre. Még a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Ez az első lépés pedig az, hogy az emberek érezzék: a város vezetése támogat minden olyan kezdeményezést, amely visszahozza az életet a főtérre.

Nem elsősorban anyagi támogatásra gondolok. Kezdetnek elég lesz, ha néhány kezdeményező ember megpróbál valamilyen programot szervezni a téren. Ezt pedig a város azzal segítheti, hogy biztosítja a helyszínt, a színpadot és az áramellátást. Az első évben mindezt ingyenesen, és talán néhány rendezvényből idővel hagyomány lesz.

El tudom képzelni, hogy a sétálóutcán működő vendéglátóhelyek közösen hívnak egy DJ-t, aki a színpadon zenél. Egyaránt a városban működő egyesületek és szervezetek – sportolók, kertbarátok, horgászok, borászok, nyugdíjasok és más közösségek – itt tartják meg zenés összejöveteleiket, illetve a művészeti iskolák is itt mutatkozhatnak be.

Lehetőséget kínálni a város közösségének ahhoz, hogy különféle eseményeket szervezzenek, mint például a Márton-napi libalakomák, adventi és farsangi gasztronómiai rendezvények, valamint tavasz- és nyárköszöntő programok.  

Régen hagyománya volt a templom védőszentjének ünnepéhez kapcsolódó búcsúnak. Párkányban ez Szent Imre. Halálának évfordulója szeptember 2-án, névnapja pedig november 5-én. A Simon–Júda vásárt is eredetileg novemberben tartották, csak a papírgyár felépítése után került át októberre.

Talán az egyházi közösséggel együttműködve ezt a hagyományt is sikerülhetne újraéleszteni.

El sem tudjuk képzelni, mennyi kreatív ötlet érkezhet az emberektől, ha érzik, hogy a város vezetése várja a javaslataikat, és minden tőle telhető módon támogatja azok megvalósítását. Ehhez nem feltétlenül lesz szükség sok pénzre, idővel pedig közvetve még bevételt is hozhat a városnak. Hiszen mi vagyunk a régió központja, a Duna túlpartján ott van Esztergom, és Budapest sincs messze.

Csak meg kell tenni az első lépést.