Výberové konanie
Primátor rozhodol o výberovom konaní. MZ (Mestské zastupiteľstvo) stanovilo podmienky a kreovalo výberovú komisiu. Uchádzači mali poslať životopisy a svoje vízie. Nepozdávalo sa mi to, ale bol som ticho, veď nie som najmúdrejší človek v okolí.
Prvé výberové konanie dopadlo tak, ako dopadlo. Ale inak ani nemohlo. Alebo čo čakali? Že sa prihlási niekto s takou víziou, že všetci padneme na…? A pritom tam boli adepti, ktorých by som si vedel predstaviť ako riaditeľov Vadašu.
Bohužiaľ, dopadlo to tak, ako som očakával. A inak ani nemohlo. Nemali sme hľadať človeka s víziou, ale my sme mali mať víziu a hľadať človeka, ktorý by ju vedel naplniť.
Keď sa druhým výberovým konaním MZ 21. 4. 2026 zas vybralo touto cestou, tak som 27. 4. zaslal na mestský úrad svoju víziu so žiadosťou, aby ju doručili všetkým poslancom. Rozoslali ju a obdržal ju každý poslanec.
Nebol to otvorený list, nik by sa nikdy nedozvedel, kto bol autorom myšlienky. Mohli ju prediskutovať, doplniť, niečo ubrať a prezentovať ako svoju. Nič z toho sa nestalo. A keby druhé výberové konanie nebola taká fraška, tak by sa o tej mojej vízii nikdy nik nedozvedel.
V sobotu ju však zverejním ako otvorený list v plnom znení aj s komentárom, prečo bol ten-ktorý bod vízie potrebný. Už samotná vízia je dosť obsiahla a s komentárom bude ešte dlhšia, preto bude zverejnená na stránke hodonsky.sk. Na FB dám iba info, že je už zverejnená.
Kto to so Štúrovom a Vadašom myslí vážne, mal by si ju pozrieť. Záverom ešte podotknem, že tu neplatí, že po vojne je každý generálom. Vízia bola poslancom doručená dávno pred začiatkom druhého výberového konania.
A polgármester pályázati eljárás kiírásáról döntött. A képviselő-testület (MZ) meghatározta a feltételeket és létrehozta a pályázati bizottságot. A jelentkezőknek az önéletrajzukat és a jövőképüket (víziójukat) kellett elküldeniük. Nem tetszett a dolog, de hallgattam, hiszen nem én vagyok a legokosabb ember a környéken.
Az első pályázati eljárás úgy végződött, ahogy végződött. De másképp nem is alakulhatott volna. Vagy mit vártak? Hogy jelentkezik valaki egy olyan jövőképpel, hogy mindannyian seggre esünk tőle…? Pedig voltak köztük olyan jelöltek, akiket el tudtam volna képzelni a Vadaš igazgatójaként.
Sajnos úgy alakult, ahogy vártam. És másképp nem is alakulhatott volna. Nem egy jövőképpel rendelkező embert kellett volna keresnünk, hanem nekünk kellett volna jövőképpel rendelkeznünk, és egy olyan embert keresni, aki azt meg tudja valósítani.
Amikor a képviselő-testület a második pályázati eljárással 2026. április 21-én ismét erre az útra lépett, április 27-én elküldtem a jövőképemet a városi hivatalba azzal a kéréssel, hogy kézbesítsék azt minden képviselőnek. Szétküldték, és minden képviselő meg is kapta.
Ez nem egy nyílt levél volt, senki sem tudta volna meg, ki az ötlet szerzője. Megvitathatták, kiegészíthették volna, elvehettek volna belőle, és bemutathatták volna a sajátjukként. Ebből semmi sem történt meg. És ha a második pályázati eljárás nem lett volna akkora kabaré, akkor az én jövőképemről soha senki nem szerzett volna tudomást.
Szombaton azonban nyílt levélként, teljes terjedelmében közzéteszem, egy kommentárral együtt, amelyben kifejtem, miért volt szükség a jövőkép egyik vagy másik pontjára. Már maga a jövőkép is elég terjedelmes, és a kommentárral együtt még hosszabb lesz, ezért a hodonsky.sk oldalon lesz elérhető. A Facebookra csak egy infót teszek ki, hogy már megjelent.
Aki komolyan gondolja Párkány (Štúrovo) és a Vadaš sorsát, annak érdemes lenne megnéznie. Végezetül még megjegyezném, hogy itt nem érvényes a „háború után mindenki generális” mondás. A jövőképet jóval a második pályázati eljárás megkezdése előtt kézbesítették a képviselőknek.